Anotações de um não poliglota — 2013

Pronomes em inglês

20 setembro 2013 (16:00:32)
Pronome pessoal Pronome possessivo Determinante possessivo
Sujeito Objeto Reflexivo
Primeira pessoa Singular I me myself mine my
mine (antes de uma vogal)
me (inglês britânico)
Plural we us ourselves
ourself
ours our
Segunda pessoa Singular Padrão (arcaico para formal) you you yourself yours your
Arcaico para informal thou thee thyself thine thy
thine (antes de vogal)
Plural Padrão you you yourselves yours your
Arcaico ye you yourselves yours your
Terceira pessoa Singular Masculino he him himself his his
Feminino she her herself hers her
Neutro it it itself its
Plural they them themselves
theirselves
theirs their
Genérico (formal) one one oneself one's one's
Genérico (informal) you you yourself your your
Interrogativo
Pronome relativo
who whom
who
whose whose

Caso genitivo

27 agosto 2013 (21:50:55)
O caso genitivo é o segundo caso do idioma russo. Ele é utilizado para descrever posses, contar coisas, refletir algumas relações e também vários outras utilidades.



Pronomes pessoais
(nominativo)
Pronomes pessoais
(genitivo)
Singular Я Меня
Ты Тебя
Он Его
Него*
Она Её
Неё*
Оно Его
Него*
Plural Мы Нас
Вы Вас
Они Их
Них*
* = pronomes pessoais utilizados quando houver uma preposição precedendo o pronome.



  1. Posse sobre algo.
  2. Eu tenho um carro. У меня есть машина.
    Ela tinha um amigo. У неё был друг.
    O Murilo tinha um livro. У Мурило была книга.
    O Denis tinha tempo. У Дениса было время.
    Nós tínhamos coisas. У нас были вещи.
    Vocês terão problemas. У вас будут проблемы.
    Eles terão internet. У них будет интернет.

  3. Negação e falta de algo.
  4. Nenhuma igreja na cidade. В городе нет церкви.
    Nenhuma página no livro. В книге нет страницы.
    O Vladimir (Vova) não tem nenhum irmão. У Вовы нет брата.
    Chá sem açúcar. Чай без сахара.

  5. Clausulas possessivas.
  6. Esta é a irmã do Vânia. Это сестра Вани.
    A mesa de madeira. Стол из дерева.
    O centro da cidade. Центр города.

  7. Comparações.
  8. Eu sou mais velho do que ele. Я старше его.
    Um cachorro é maior do que um gato. Собака больше кошки.

  9. Quantidades e medidas.
    1. Número exato de coisas.
    2. Se tivermos 1 ou 21, 31, 41... nós utilizamos o substantivo no singular e no nominativo.
      Se tivermos 2, 3, 4 ou 22, 23, 24... nós utilizamos o substantivo no singular e no genitivo.
      Se tivermos 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11 até 20, nós utilizamos o substantivo no plural e no genitivo.
      Ele tem 1 livro. У него есть 1 книга.
      Ele tem 2 livros. У него есть 2 книги.
      Ele tem 5 livros. У него есть 5 книг.
      Ele tem 11 livros. У него есть 11 книг.
      Ele tem 21 livros. У него есть 21 книга.
      Ele tem 33 livros. У него есть 33 книги.
      Ele tem 47 livros. У него есть 47 книг.

    3. Número relativo de coisas.
    Eu comprei um pouco de açúcar. Я купил немного сахара.
    Eu comprei um monte de livros. Я купил много книг.

  10. Horários e datas.
    1. Que dia é hoje?
    2. Hoje é dia 13 de setembro. Сегодня 13 сентября.
      Amanhã será dia 25 de agosto. Завтра будет 25 августа.

    3. Quando você nasceu?
    4. Eu nasci no dia 23 de janeiro. Я родился 23 января 1995 года.
      Я родился двадцать третьего января тысяча девятьсот девяносто пятого года

    5. Intervalo de tempo
    6. Eu estava no Brasil de sexta-feira a segunda-feira. Я был в Бразилии с пятницы до понедельника.

    7. Quando?
    8. Vejo você antes do trabalho. Увидимся до работы.
      Ele morreu durante a guerra. Он умер во время войны.
      Eu cheguei depois do show. Я приехал после концерта.



Terminações no caso genitivo.

    Gênero Substantivo Adjetivo
    MASCULINO
    • Terminando em consoante
    • стол → стола

    • Terminando em -ь e -й
    • конь → коня
      буй → буя

    • Terminando em vogal
    • папа → папы
      дядя → дяди
    • Terminando em -ой e -ый
    • большой → большого
      белый → белого
    FEMININO
    • Terminando em -а e -я
    • луна → луны
      свинья → свиньи

    • Terminando em -ь
    • ночь → ночи
    • Terminando em -ая
    • красная → красной
      белый → белого

    • Terminando em -яя
    • синяя → синей
    NEUTRO
    • Terminando em -о
    • окно → окна

    • Terminando em -е
    • поле → поля

    • Terminando em -мя
    • время → времени
    • Terminando em -ое
    • умное → умного

    • Terminando em -ее
    • длинношеее → длинношеего

    PLURAL MASCULINO
    • Terminando em consoante
    • стол → столов

    • Terminando em -ц e -й
    • месяц → месяцев
      герой → героев

    • Terminando em -ь, -ж, -ш, -щ e -ч
    • рубль → рублей
      нож → ножей
    • Terminando em -ые
    • красивые → красивым

    • Terminando em -ие
    • утренние → утренним

    FEMININO
    • Terminando em -а
    • луна → лун
      книга → книг

    • Terminando em -я
    • свинья → свиней

    • Terminando em -ь
    • ночь → ночи

    A kis herceg

    Léon Werth-nek

    Kérem a gyerekeket, ne haragudjanak, amiért ezt a könyvet egy fölnőttnek ajánlom. Komoly mentségem van rá: ez a fölnőtt széles e világon a legjobb barátom. De van egy másik mentségem is: ez a fölnőtt mindent meg tud érteni, még a gyerekeknek szóló könyveket is. Harmadik mentségem pedig a következő: ez a fölnőtt Franciaországban él, s ott éhezik és fázik. Nagy szüksége van vigasztalásra. Ha pedig ez a sok mentség nem elegendő, akkor annak a gyereknek ajánlom könyvemet, aki valaha ez a fölnőtt volt. Mert előbb minden fölnőtt gyerek volt. (De csak kevesen emlékeznek rá.) Ajánlásomat tehát kijavítom, ilyesformán:

    Léon Werth-nek,
    mikor még kisfiú volt.



    Első fejezet


    Hatéves koromban egy könyvben, mely az őserdőről szólt, és Igaz Történetek volt a címe, láttam egy nagyszerű képet. Óriáskígyót ábrázolt, amint egy vadállatot nyel el. Tessék, itt a rajz másolata.


    A könyvben ez állt: „Az óriáskígyó egészben, rágás nélkül nyeli le zsákmányát. Utána moccanni sem bír, és az emésztés hat hónapját végigalussza.”

    Akkoriban sokat tűnődtem a dzsungelek kalandjain, és egy színes ceruzával nekem is sikerült megrajzolnom első rajzomat. Az 1. számút. Ilyesformán:


    Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem őket, nem félnek-e tőle.

    — Miért kellene félni egy kalaptól? - válaszolták.

    Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni. Ez a 2. számú rajz ilyesforma volt:


    Most aztán a fölnőttek azt ajánlották, ne rajzoljak többé óriáskígyót se nyitva, se csukva, hanem inkább foglalkozzam földrajzzal, történelemmel, számtannal és nyelvtannal. Így mondtam le hatéves koromban nagyszerű festői pályafutásomról. Kedvemet szegte 1. és 2. számúrajzom kudarca. A nagyok semmit sem értenek meg maguktól, a gyerekek pedig belefáradnak, hogy örökös-örökké magyarázgassanak nekik.

    Más mesterséget kellett választanom tehát: megtanultam repülőgépet vezetni.

    Nagyjából az egész világot berepültem. És való igaz, hogy közben nagy hasznát vettem a földrajznak. Első pillantásra meg tudtam különböztetni Kínát Arizonától. Ez pedig fölöttébb hasznos dolog, ha éjszaka eltéved az ember.

    Így aztán életem folyamán nagyon sokszor kerültem kapcsolatba komoly emberekkel. Jócskán akadt dolgom a fölnőttekkel. Közvetlen közelből láthattam őket. És nem mondhatnám, hogy ettől jobb lett róluk a véleményem.

    Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott: „Ez egy kalap.”

    Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyókról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető fölnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.

    Második fejezet


    Így éltem magányosan, anélkül, hogy igazában bárkivel is szót érthettem volna, míg egyszer, hat esztendővel ezelőtt, kényszerleszállást nem kellett végeznem a Szaharában. Valami eltörött a motoromban. És mivel se gépészem nem volt, se utasom, magamnak kellett nekilátnom, hogy zöld ágra vergődjem valahogyan, és kijavítsam a súlyos hibát. Élet és halál kérdése volt ez számomra. Alig egy hétre való ivóvizem volt.

    Ott dőltem álomra az első este a homokon, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Elhagyatottabb voltam, mint tutaján a hajótörött az óceán közepén. Elképzelhető hát, mennyire meglepődtem, amikor hajnalban egy fura kis hang ébresztett föl. Azt mondta:

    — Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt!

    — Micsoda?

    — Rajzolj nekem egy bárányt...

    Fölugrottam, mintha villám csapott volna le mellettem. Megdörgöltem a szememet, aztán jól kimeresztettem. És egy apró emberkét láttam, egy teljességgel rendkívüli kis emberkét, amint komoly figyelemmel szemlél. Itt a legjobb kép, amit később csinálnom sikerült róla.


    Csakhogy az én rajzom kétségkívül sokkal kevésbé elragadó, mint amilyen a mintája volt. Igaz, nem az én hibámból. Mert ami festői pályafutásomat illeti, attól már hatesztendős koromban elvették a kedvemet a fölnőttek, így aztán nem is tanultam meg rajzolni, kivéve a csukott meg a nyitott óriáskígyókat.

    Ámulattól kerek szemmel néztem hát a különös tüneményt. Ne feledjük el: ezer mérföldre voltam minden lakott vidéktől. Emberkémen pedig semmi jele nem volt annak, mintha elté- vedt volna, vagy halálosan fáradt, halálosan éhes, halálosan szomjas lenne, esetleg halálosan félne. Egyáltalán nem úgy festett, mint egy szerencsétlen gyerek, aki eltévedt a sivatagban, ezermérföldnyire minden lakott helytől. Mikor végre szavamra leltem, azt kérdeztem tőle:

    — De hát... hogy kerülsz te ide?

    Erre szelíden, és mintha valami nagyon komoly dolgot kérne, megismételte:

    — Légy szíves, rajzolj nekem egy bárányt...

    Ha valami nagyon lenyűgözően rejtélyes, az ember nem meri megtenni, hogy ne engedelmeskedjék. Akármilyen képtelenségnek találtam, hogy ezer mérföldre minden lakott helytől és ráadásul halálos veszedelemben: elővettem a zsebemből egy darab papirost meg a töltőtollamat. Hanem akkor eszembe jutott, hogy én főként földrajzot, történelmet, számtant és nyelvtant tanultam, és egy kicsit kedvetlenül közöltem az emberkémmel, hogy nem tudok rajzolni.

    — Annyi baj legyen - felelte. - Rajzolj nekem egy bárányt.

    Minthogy bárányt soha életemben nem rajzoltam, papírra vetettem neki a két rajz közül, amire egyáltalán képes voltam, az egyiket: a csukott óriáskígyót. De hogy elképedtem, mikor az emberke azt mondta rá:

    — Nem! Nem! Nem elefántot akarok óriáskígyóban! Az óriáskígyó nagyon veszedelmes, az elefánt meg olyan behemót nagy. Nálam odahaza minden apró. Nekem bárányka kell. Rajzolj nekem egy bárányt.

    Hát erre rajzoltam egyet.


    Figyelmesen szemügyre vette, aztán:

    — Nem! - mondta. - Ez már nagyon beteg. Csinálj egy másikat nekem.

    Rajzoltam egy másikat.


    Kis barátom kedvesen, de elnézően mosolygott.

    — Jó, jó... Csakhogy ez nem bárány, hanem kos. Ennek szarva van.

    Megint újat rajzoltam.


    Ez se volt jó neki, akárcsak az előzők.

    — Nagyon öreg. Nekem olyan bárány kell, amelyik sokáig él.

    Erre már kifogytam a türelemből. Mielőbb neki akartam kezdeni a motorom szétszerelésének; ráfirkáltam hát a papírra a mellékelt rajzot.


    — Tessék - mondtam. - Ez itt a ládája. Benne van a bárány, amit akarsz.

    Nagy meglepetésemre egyszeriben fölragyogott az arca.

    — Ez az! Éppen így akartam! Mit gondolsz, sok fű kell ennek a báránynak?

    — Miért?

    — Hát mert nálam odahaza minden olyan kicsi...

    — Biztosan elég lesz neki. Egészen kicsi bárány.

    A rajz fölé hajolt.

    — Nem is olyan kicsi... Nézd csak! Elaludt...

    Így ismerkedtem meg a kis herceggel.

    Harmadik fejezet


    Hosszú időbe tellett, míg megértettem, honnét jött. A kis herceg ugyanis engem elhalmozott kérdésekkel, az enyéimet azonban mintha meg se hallotta volna. Lassanként, véletlenül elejtett szavakból tudtam meg, amit megtudtam. Így mikor először látta meg a repülőmet (nem rajzolom le: repülőgépet rajzolni az én számomra túl fogas föladat volna), azt kérdezte:


    — Hát ez meg mi a szösz?

    — Ez nem szösz. Ez repül. Repülőgép. Az én repülőgépem.

    Szinte hetvenkedtem neki azzal, hogy repülök.

    — Hogyan?! - kiáltott föl. - Az égből pottyanttál le?

    — Igen - feleltem szerényen.

    — Hát ez furcsa...

    És fölkacagott, gyöngyöző kacagással; ez határozottan bosszantott. Megkívánom, hogy komolyan vegyék a szerencsétlenségeimet.

    — Szóval te is az égből jöttél? - tette hozzá. - Melyik bolygóról való vagy?

    Mintha hirtelen fény világította volna meg rejtélyes jelenlétét.

    — Eszerint egy másik bolygóról való vagy? - szegeztem neki a kérdést.

    Nem felelt. Csak a fejét csóválta lassan, és a repülőmet nézte.

    — Igaz, ezen nem jöhetsz valami messziről...

    És hosszas töprengésbe merült. Aztán elővette zsebéből a bárányomat, és kincse szemlélésébe mélyedt.

    Képzelhetni, hogy izgatott ez az elharapott vallomás a „másik bolygóról”. Próbáltam hát többet is megtudni.

    — Honnét jöttél, emberkém? Hol van az az „odahaza”? Hová akarod magaddal vinni a bárá- nyomat?

    Tűnődve hallgatott, aztán azt mondta:

    — Az a jó ebben a ládában, amit adtál, hogy éjszakára háznak is megfelel neki.

    — Persze, persze. Ha jó leszel, kötelet is adok, amivel megkötheted. Meg egy karót.

    Ajánlatom szemlátomást meghökkentette a kis herceget.


    — Megkötni? Milyen ostoba ötlet!

    — De ha nem kötöd meg, elkószál, elvész...

    Kis barátom erre megint fölkacagott.

    — Elkószál? Hová?

    — Mit tudom én. Az orra után...

    A kis herceg elkomolyodott.

    — Annyi baj legyen. Hiszen nálam odahaza olyan kicsi minden... - És mintha egy kis szomorúság bujkált volna a hangjában, ahogy hozzátette: - Nem valami sokáig mehet az orra után az ember...

    Negyedik fejezet


    Így tudtam meg egy másik fontos dolgot: hogy a bolygó, ahonnét jött, alig nagyobb egy háznál

    Ezen nem is kellett különösebben csodálkoznom. Hiszen tudtam, hogy a nagy bolygókon kívül, amilyen a Föld, a Jupiter, a Mars, a Vénusz, s aminek mind megvan a maga neve, van még száz és száz más bolygó is, és köztük egyik-másik olyan parányi, hogy távcsövön is csak alig-alig lehet kivenni. Ha egy csillagász fölfedezi valamelyiket, név helyett egyszerűen számot ad neki. Például elkereszteli „a 3251. kisbolygó”-nak.

    Minden okom megvan rá, hogy azt higgyem: a bolygó, ahonnét a kis herceg jött, a B-612-es kisbolygó. Távcsövön ezt a csillagocskát csak egyetlenegyszer észlelték: 1909-ben egy török csillagász.


    Fölfedezéséről akkor nagy előadást tartott a Nemzetközi Csillagászati Kongresszuson. Öltözéke miatt azonban nem hitt neki senki. Mert ilyenek a fölnőttek.

    A B-612-es kisbolygó hírnevének nagy szerencséjére azonban egy török diktátor utóbb halálbüntetés terhe mellett megparancsolta népének, hogy öltözködjék európai módra. A csillagász 1920-ban megismételte előadását, ezúttal fölöttébb elegáns öltönyben. És ezúttal egyet is értett vele mindenki.


    Csak a fölnőttek miatt mesélem el ezeket a részleteket a B-612-es kisbolygóról, és a számát is csak miattuk árultam el; a fölnőttek ugyanis szeretik a számokat. Ha egy új barátunkról beszélünk nekik, sosem a lényeges dolgok felől kérdezősködnek. Sosem azt kérdezik: „Milyen a hangja?” „Mik a kedves játékai?” „Szokott-e lepkét gyűjteni?” Ehelyett azt tudakolják: „Hány éves?” „Hány testvére van?” „Hány kiló?” „Mennyi jövedelme van a papájának?” És csak ezek után vélik úgy, hogy ismerik. Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: „Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok...” - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: „Láttam egy százezer frankot érő házat.” Erre aztán fölkiáltanak: „Ó, milyen szép!”

    Ugyanígy, ha azt mondanánk nekik: „Íme a bizonyság arról, hogy a kis herceg létezett: elragadó teremtés volt, és nevetett, és egy bárányt akart; s ha valaki bárányt akar, akkor ez nyilvánvaló bizonyság rá, hogy létezik” - ha ezt mondanánk nekik, vállat vonnának, és gyereknek tartanák az embert. Ha ellenben azt mondjuk nekik: „A bolygó, ahonnét jött, a B-612-es kisbolygó” - ez meggyőzi őket, és békén hagynak a kérdéseikkel. Egyszerűen ilyenek; még csak haragudni sem kell rájuk miatta. A gyerekeknek nagyon elnézőknek kell lenniük a fölnőttek iránt.


    De mi, akik megértjük az életet, mi bizony fütyülünk a számokra! Ezt a történetet is a legszívesebben úgy kezdtem volna, mint egy tündérmesét. Ilyesformán:

    „Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis herceg. Ez a kis herceg egy parányi bolygócskán lakott, olyan parányin, hogy a bolygója alig volt nagyobb nála; ezen a bolygón élt, és nagyon szerette volna, ha van egy jó barátja...” Azoknak, akik értik az életet, ez így sokkal igazabbul hangzott volna.

    Mert semmiképp sem szeretném, ha félvállról vennék a könyvemet. Hiszen úgy elfog a bánat, mikor ezeket az emlékeimet elmesélem. Hat esztendeje már, hogy a barátom búcsút vett tőlem a bárányával. Azért próbálom meg leírni itt, nehogy elfelejtsem. Szomorú dolog elfelejteni a barátunkat. Nem mindenkinek van barátja. S ki tudja, még utóbb belőlem is lehet olyan fölnőttforma ember, akit nem érdekelnek, csak a számok. Többek között ezért vásároltam egy doboz festéket meg egy doboz színes ceruzát. Persze nem könnyű dolog ilyen vén fejjel újra nekifogni a rajzolásnak, mikor egyebet sem próbáltam soha, mint hatesztendős koromban egy nyitott meg egy csukott óriáskígyót! De igyekezni fogok, hogy a képeim hasonlítsanak, amennyire csak lehet. Hogy sikerül-e, abban már egyáltalán nem vagyok biztos. Az egyik rajz megjárja, a másik egyáltalán nem. Elvétem olykor egy kicsit a termet arányait is. Emitt a kis herceg túl nagy. Amott túl kicsi. A ruhája színét sem tudom egészen biztosan. Így aztán csak tapogatódzom, hol így, hol úgy; lesz, ahogyan lesz. Végül bizonyos fontosabb részleteket illetőleg is tévedni fogok. Ezt azonban meg kell bocsátanotok nekem. Barátom sosem magyarázkodott; talán azt hitte, én is olyan vagyok, amilyen ő. Nekem azonban, sajnos, nem volt semmiféle tehetségem hozzá, hogy meglássam ládájuk fáján keresztül a bárányokat. Ki tudja, nem vagyok-e egy kicsit magam is olyan, mint a fölnőttek? Alighanem megöregedtem.

    Ötödik fejezet


    Naponta megtudtam valamit a bolygójáról, az útrakeléséről, az utazásáról. Szép lassacskán, egy-egy elejtett megjegyzés jóvoltából. Így szereztem tudomást harmadnap a majomkenyérfák drámájáról.

    Ezt is a báránynak köszönhettem, mert a kis herceg, mintha valami súlyos kétsége támadt volna, hirtelen azt kérdezte tőlem:

    — Igaz, hogy a bárányok cserjéket esznek?

    — Igaz.

    — Ó, akkor jól van.

    Sehogyan sem értettem, miért olyan fontos, hogy a bárányok cserjéket egyenek. A kis herceg azonban hozzátette:

    — Szóval a majomkenyérfákat is megeszik?

    Erre megjegyeztem neki, hogy a majomkenyérfák nem cserjék, hanem hatalmas, templomtorony nagyságú fák, és magával vihetne akár egy csordára való elefántot is: egyetlenegy majomkenyérfával sem bírnának el.

    Az elefántcsorda ötlete megnevettette a kis herceget.

    — Egymás tetejébe kellene rakni őket...

    Hanem aztán komolyan azt mondta:

    — Mielőtt megnőnek, a majomkenyérfák is úgy kezdik, hogy kicsinyek.

    — Pontosan így van! De miért akarod, hogy a bárányok megegyék a majomkenyérfákat?

    Azt felelte: „Miért ne?” - mintha valami nyilvánvaló dologról volna szó. Alaposan össze kellett szednem az eszemet, hogy magamtól jussak a probléma nyitjára.

    Nos, mint minden bolygón, a kis hercegén is voltak jó növények meg rossz növények; tehát voltak jó növényektől származó jó magvak meg rossz növényektől származó rossz magvak is. A magvak azonban láthatatlanok. A föld titkos mélyén alusznak, míg csak az egyiknek eszébe nem jut, hogy fölébredjen... Akkor nyújtózik egyet, és először csak egy elbűvölő, ártatlan kis hajtással kezd félénken a nap felé kapaszkodni. Ha rózsa vagy retek hajtása, hagyhatjuk, hadd nőjön kedvére. De ha rossz növényről van szó, mihelyt fölismertük, azonnal ki kell tépni. A kis herceg bolygóján pedig félelmetes magvak voltak: majomkenyérfa-magvak. A bolygó egész földjét megfertőzték. A majomkenyérfával meg úgy van, hogy ha az ember későn kap észbe, soha többé nem bír megszabadulni tőle. Egyszerűen elborítja a bolygót. Átlyuggatja a gyökereivel. Ha aztán a bolygó túl kicsi, a majomkenyérfák meg túl sokan vannak, előbbutóbb szétrobbantják.

    Fegyelem kérdése - mondta egyszer később a kis herceg. - Miután reggel gondosan rendbe szedte magát az ember, gondosan rendbe kell szednie a bolygóját is. Neki kell látnia, s annak rendje és módja szerint ki kell gyomlálnia a majomkenyérfákat, mihelyt meg tudja különböztetni őket a rózsáktól; mert amíg egészen zsengék, nagyon hasonlítanak egymáshoz. Igen unalmas munka, de igen könnyű.

    És egy szép napon azt ajánlotta, próbáljam mindezt lerajzolni, hogy a hazámbeli gyerekek jól megértsék a dolgot.

    — Hasznukra lehet - mondta -, ha egyszer utazni fognak. Néha semmi baj sem származik belőle, ha valamilyen munkát későbbre halasztunk. De mindig végzetes következményekkel jár, ha a majomkenyérfákról van szó. Tudok egy bolygót: lusta gazdája volt, figyelmen kívül hagyott három cserjét...


    Itt van, ezt a bolygót rajzoltam a kis herceg útmutatásai szerint. Sosem szerettem az erkölcsi intelmek modorában írni; a majomkenyérfák veszedelmét azonban olyan kevéssé ismerik, és azt, aki netán egy kisbolygóra tévedne, akkora kockázat fenyegeti, hogy ezúttal kivételesen legyőzöm a viszolygásomat, és azt mondom: „Gyerekek! Ügyeljetek a majomkenyérfákra!” Azért dolgoztam annyit ezen a rajzon, hogy figyelmeztessem barátaimat egy veszélyre, melyet nem ismernek, noha régtől fogva ott leselkedik a sarkukban, akárcsak az enyémben. A tanulság, melyet nyújtok, megérte a fáradságot. Lehet, hogy fölteszitek majd a kérdést: „Miért nincs több ilyen nagyszabású rajz a könyvben, amilyen a majomkenyérfáké?” Erre egyszerű a válasz: „Próbálni próbáltam, de nem sikerült. Amikor a majomkenyérfákat rajzoltam, lelkesített az az érzés, hogy sürgősen kell cselekednem.”

    Hatodik fejezet


    Így aztán, hercegecském, apránként megértettem szomorú kis életedet. Sokáig nem volt egyéb szórakozásod, mint a naplementék szelíd szépsége. Ezt az újabb részletet negyednap reggel tudtam meg, amikor azt mondtad:

    — Nagyon szeretem a naplementéket. Gyerünk, nézzünk meg egy naplementét...

    — De ahhoz várni kell...

    — Várni? Mit?

    — Hát hogy lemenjen a nap.

    Először meglepetés látszott az arcodon, aztán nevettél egyet magadon.

    — Folyton azt hiszem, hogy otthon vagyok! - mondtad.

    Nos: mikor az Egyesült Államokban dél van, Franciaországban köztudomásúlag éppen lemegy a nap. Az embernek elég lenne egyetlen szempillantás alatt Franciaországban teremnie, hogy napnyugtát lásson. Ehhez azonban Franciaország, sajnos, túlságosan messze van. Neked viszont, a parányi bolygódon, egyéb sem kellett, mint pár lépéssel odébb húznod a székedet. S annyiszor láttad a naplementét, ahányszor csak akartad...

    — Volt egy nap, amikor negyvenháromszor láttam lemenni a napot!

    Kisvártatva hozzátetted:

    — Tudod, az ember, ha olyan nagyon-nagyon szomorú, szereti a naplementéket...

    — Hát annyira szomorú voltál azon a negyvenháromszoros napon?

    Erre azonban a kis herceg nem felelt.


    Hetedik fejezet


    Az ötödik napon, változatlanul a bárány jóvoltából, föltárult előttem a kis herceg életének ez a titka is. Hirtelen, minden bevezetés nélkül, mintha előzőleg sokáig töprengett volna a dolgon, halkan azt kérdezte tőlem:

    — Ha a bárány cserjéket eszik, megeszi a virágokat is?

    — A bárány mindent megeszik, ami az útjába akad.

    — Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van?

    — Igen. Az olyan virágot is, amelyiknek tüskéje van.

    — Hát akkor mire valók a tüskék?

    Mit tudtam én! Minden figyelmemmel azon igyekeztem, hogy a motorom egyik beszorult csavarját kilazítsam. Tele voltam aggodalommal: gépem hibája egyre súlyosabbnak látszott, ivóvizem meg folyton fogyott, úgyhogy a legrosszabbtól kellett tartanom.

    — Mire valók a tüskék?

    Ha egyszer egy kérdést föltett, a kis herceg soha nem tágított tőle többé.

    Én meg, mert nagyon bosszantott az a csavar, csak úgy vaktában válaszoltam:

    — A tövisek nem valók semmire. A tövis puszta gonoszság a virág részéről. — Ó! - De némi hallgatás után, már-már ingerülten vetette oda: - Nem hiszem! A virágok gyöngék. Gyanútlanok. Úgy védekeznek ahogy tudnak. Félelmetesnek képzelik magukat a tüskéikkel.

    Nem feleltem. Éppen azt gondoltam magamban: „Ha ez a csavar semmiképp sem mozdul, ráverek a kalapáccsal, úgy ugratom ki a helyéből.” De a kis herceg újra megzavarta töprengésemet.

    — És te, mondd, te is azt hiszed...

    — Nem! Nem! Nem hiszek semmit. Csak úgy mondtam. Én komoly dolgokkal foglalkozom.

    Elképedve nézett rám.

    — Komoly dolgokkal?

    Látta, ahogy kezemben a kalapáccsal, olajtól fekete ujjakkal görnyedek valami fölé, amit szerfölött rondának talált.

    — Úgy beszélsz, mint a fölnőttek.

    Erre elszégyelltem magam. Ő azonban könyörtelenül hozzátette:

    — Mindent összezavarsz... Mindent összekeversz... Szemlátomást nagyon haragudott. Megrázta aranyhaját a szélben.

    — Tudok egy bolygót, egy vörös képű uraság lakik rajta. Az soha egyetlen virágot meg nem szagolt életében. Soha egyetlen csillagot meg nem nézett. Soha senkit nem szeretett. Soha nem csinált egyebet, mint folyton csak számolt. És egész álló nap azt hajtogatta, amit te mondtál az imént: „Én komoly ember vagyok! Én komoly ember vagyok!”, és csak úgy dagadt a kevélységtől. Hát ember ez? Dehogy ember! Gomba!

    — Micsoda!

    — Gomba!

    A kis herceg most egészen sápadt volt az indulattól.

    — Millió és millió éve, hogy a virágok tüskéket gyártanak. Millió és millió éve, hogy a bárányok mégis megeszik a virágokat. Hát akkor miért ne volna komoly dolog, ha meg akarjuk érteni, mi végre a sok fáradozás, amivel olyan tüskéket csinálnak maguknak, amelyek soha semmire sem jók? A bárányok és a virágok háborúja talán nem fontos? Nem komolyabb és nem fontosabb, mint annak a kövér, vörös úrnak a számadásai? És ha én tudok egy virágot, egy egyetlen virágot az egész világon, olyat, amilyen sehol másutt nem létezik, egyedül csak az én bolygómon, aztán egy bárányka egy csapásra megsemmisítheti, csak úgy, anélkül, hogy akár csak sejtené is, hogy mit művel: ez talán nem fontos?

    Elpirult, folytatta:

    — Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. „Ott van valahol az én virágom” - gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?

    Többet nem bírt mondani. Váratlanul kitört belőle a zokogás.

    Közben már leszállt az éjszaka. Letettem a szerszámaimat.

    Bántam is én a kalapácsomat, a csavart, a szomjúságot és a halált! Egy csillagon, egy bolygón, az enyémen, a Földön volt egy kis herceg, akit meg kellett vigasztalni! A karomba vettem, ringatni kezdtem.

    — Ne félj - mondtam neki -, semmi veszedelem nem fenyegeti a virágot, amit szeretsz... Szájkosarat rajzolok a bárányodnak... A virágodnak meg rajzolok majd vértet... És... - Már nem is tudtam, mint mondjak neki. Nagyon ügyetlennek éreztem magam. Nem tudtam, hogyan férkőzzem hozzá, hogyan találjak közösséget vele... Olyan titokzatos világ a könnyek országa.


    Nyolcadik fejezet


    Rövidesen jobban is megismerhettem ezt a virágot. A kis herceg bolygóján mindig voltak virágok, nagyon egyszerű virágok, egy sor szirommal, helyet is alig foglaltak, és nem zavartak senkit. Reggel megjelentek a fűben, estére elhervadtak. De ez egy szép napon egyszerre csak kicsírázott, magva a jó ég tudja, honnét került oda, és a kis herceg aprólékos gonddal figyelte a zsenge hajtást, amelyik semmilyen más hajtáshoz sem hasonlított. Ki tudja, nem holmi majomkenyérfa-féleség-e? A vesszőcske növekedése azonban abbamaradt, és a kis növény hozzákezdett a virágkészítéshez. A kis herceg szemmel kísérte, hogyan jelenik meg rajta egy óriási bimbó, és sejtette, hogy csodálatos tünemény fog kibontakozni belőle; a virág azonban végevárhatatlanul, egyre csak szépítgette magát odabent a zöld szobájában. Nagy gonddal válogatta meg a színeit. Lassan öltözködött, egyenként igazította magára a szirmait. Nyilván nem akart olyan gyűrötten napvilágra lépni, mint a pipacsok. Nem akart megmutatkozni, csak szépsége teljes sugárzásában. Úgy bizony! Nagyon kacér virág volt! Így aztán hosszú napokon át tartott a titokzatos öltözködése. Aztán egy hajnalban, éppen napkeltekor, végre megjelent.


    Ásított egyet, és azt mondta, ő, aki olyan aggályos pontossággal dolgozott:

    — Ó, még szinte föl sem ébredtem... Elnézést kérek... Még meg se fésülködtem...

    A kis herceg nem bírta magába fojtani a csodálkozását:

    — Milyen szép vagy!

    — Ugye? - felelte kedvesen a virág. - És épp egyszerre születtem a nappal...

    A kis herceg ebből könnyen kitalálta, hogy a virág nem valami szerény; viszont olyan megható volt!

    — Azt hiszem, épp most van a reggeli ideje - tette hozzá a virág kisvártatva. - Volnál szíves gondoskodni rólam?


    A kis herceg pedig, mélységes zavarban, sietve kerített egy öntözőkannát, és kiszolgálta a virágot.

    Az meg már mindjárt az elején zaklatni kezdte az ijedős hiúságával. Egy napon például, mikor a négy töviséről beszélt, azt mondta a kis hercegnek:

    — Most aztán jöhetnek a tigrisek a karmaikkal!

    — Az én bolygómon nincsenek tigrisek - jegyezte meg erre a kis herceg. - A tigrisek különben sem esznek füvet.

    — Én nem vagyok fű - felelte szelíden a virág.

    — Bocsáss meg...

    — Különben sem félek a tigrisektől. A huzattól viszont irtózom. Nincs véletlenül valamilyen szélfogód?

    „Irtózni a huzattól - gondolta a kis herceg - elég kockázatos kilátás egy növénynek. - Furcsa egy virág ez...”


    — Esténként tégy majd bura alá. Nagyon hideg van itt nálad. Rosszul vagy berendezkedve. Ahonnét én jöttem...

    De nem folytatta. Hiszen mag formájában jött: más világokról nem tudhatott semmit. Szégyenében, hogy ilyen együgyű füllentésen kapatta rajta magát, kettőt-hármat köhintett, így akart fölébe kerekedni a kis hercegnek.

    — A szélfogó?

    — Épp azért indultam, de elkezdtél beszélni hozzám...

    Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.

    Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, előbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát.

    — Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell őket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskaromhistória, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...


    Aztán:

    — Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteiből kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!


    Kilencedik fejezet


    Szökéséhez, azt hiszem, a vadmadarak húzását használta föl. Indulása reggelén szépen rendbe tette a bolygóját. Gondosan kipucolta a működő vulkánjait. Két ilyen működő vulkánja volt szerencsére: kényelmesen megfőzhette rajtuk a reggelijét. Volt egy kialudt vulkánja is. De mert úgy gondolta: „Sosem lehet tudni!”, kipucolta ezt a kialudt vulkánt is. A vulkánok, ha jól kipucolják őket, szabályosan, enyhe lánggal égnek, kitörések nélkül. A vulkánkitörések olyanok, mint a mi kéménytüzeink. Mi itt a Földön nyilván túl kicsinyek vagyunk hozzá, hogy rendesen kipucoljuk a vulkánjainkat. Ezért okoznak annyi bajt.

    A kis herceg némi kis szomorúsággal kigyomlálta az utolsó majomkenyérfa-hajtásokat is. Szentül hitte, hogy soha nem fog visszatérni többé. De aznap reggel nagyon-nagyon jólestek neki ezek a megszokott munkák. S amikor utoljára öntözte meg a virágot, és be akarta borítani a burájával, egyszeriben sírhatnékja támadt.

    — Isten veled - mondta a virágnak.

    A virág azonban nem felelt.

    — Isten veled - ismételte.

    A virág köhintett. Ezúttal azonban nem azért, mintha megfázott volna.

    — Ostoba voltam - mondta végül a kis hercegnek. - Kérlek, ne haragudjál rám. Próbálj meg boldog lenni.

    A kis herceget meglepte, hogy nem kap semmiféle szemrehányást.

    Tanácstalanul állt, kezében a burával. Sehogy sem értette a virágnak ezt a kedves szelídségét.

    — Hát igen, szeretlek - mondta a virág. - Te persze még csak nem is sejtetted, de ebben én vagyok a hibás. Különben nem is fontos. Te azonban éppen olyan ostoba voltál, mint én. Próbálj meg boldog lenni... Hagyd békén azt a burát. Nem kell.


    — De a szél...

    — Egyáltalán nem vagyok olyan náthás... Virág vagyok: jót fog tenni az éjszaka hűs levegője.

    — De az állatok...

    - Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat. Állítólag olyan szépek. Meg aztán ki más látogatna meg? Mert ami téged illet, te messze leszel. A vadállatoktól pedig egy csöppet sem félek. Nekem is vannak karmaim.

    És ártatlanul megmutatta a négy tövisét.

    — Ne ácsorogj itt ilyen ügyefogyottan - tette hozzá. - Idegesítő... Elhatároztad, hogy elmégy. Hát menj.

    Nem akarta, hogy a kis herceg sírni lássa. Kevély virág volt.

    Música dos números hebraicos

    Musica_sobre_numeros_hebraicos.jpg
    23 agosto 2013 (21:29:10)

    Caso dativo

    20 agosto 2013 (22:38:25)
    O caso dativo é o terceiro caso do idioma russo e é utilizado para marcar o objeto indireto de um verbo e indicar o substantivo que está recebendo uma ação.Дательный падеж в русском языке следует третьим. Он используется для обозначения косвенного объекта глагола и для указания существительного, которое получает какое-либо действие.



    Primeiramente precisamos aprender como o caso dativo funciona nos pronomes pessoais. A tabela abaixo mostra todas as declinações possíveis.Сначала необходимо узнать, как дательный падеж применяется к местоимениям. В таблице снизу приведены все возможные склонения.

    Pronomes pessoais
    (nominativo)
    Pronomes pessoais
    (dativo)
    Singular Я Мне
    Ты Тебе
    Он Ему
    Она Ей
    Оно Ему
    (raramente utilizado)
    Plural Мы Нам
    Вы Вам
    Они Им



    Agora que já sabemos como cada pronome é declinado, podemos aprender a utilização do caso dativo em várias situações diferentes, muitas destas são muito rotineiras. A ordem das palavras geralmente não é muito importante. As regras abaixo mostrarão o seu uso.

    As palavras em amarelo representam palavras no caso dativo, as palavras em verde representam as palavras no caso acusativo e as palavras em violeta representam as palavras no caso preposicional.Жёлтые слова представлены в дательном падеже, зелёные - в винительном, а фиолетовые - в предложном.

    1. Beneficiário de uma ação.
    2. Eu dei flores para ela. Я дал ей цветы.
      Eu comprei um dicionário para o Murilo. Я купил Мурило словарь.
      Eu escrevi uma carta para ele. Я написал ему письмо.
      Eu mostrei uma borboleta para eles. Я показал им бабочку.
      Eu trouxe uma carta para você. Я принёс вам письмо.
      Eu te contei sobre o livro. Я рассказал тебе о книге.
      Eu escrevi para ela sobre viver em Briansk. Я написал ему о жизни в Брянске.
      Ela aconselhou ele a ler um livro. Она посоветовала ему прочитать книгу.
      Você me ajudou a arrumar (o meu quarto). Ты помог мне убраться.

    3. Verbo "gostar".
    4. Em russo não dizemos, eu gosto, ele gosta, eles gostam etc. O sujeito é utilizado no caso dativo e o verbo «нравится» (singular) ou «нравятся» (plural) concorda com o objeto no caso acusativo.
      Eu gosto de cinema. Мне нравится кино.
      Ele gosta do idioma russo. Ему нравится русский язык.
      Ela gosta de flores. Ей нравятся цветы.

    5. Idade.
    6. A construção sempre funciona desta maneira: "Sujeito no caso dativo + número cardinal". O russo se assemelha com o português onde você pode terminar a frase com o número "Eu tenho 22 anos." ou você pode adicionar o "de idade", que seria os «лет/год/года».
      Eu tenho 22 anos de idade. Мне 22 года.
      O Murilo tem 20 anos de idade. Мурило 20 лет.
      Ela tem 21 anos de idade. Ей 21 год.

      Como escolher entre «лет/год/года»?

      1 год
      2, 3, 4 года
      5 ~ 9 лет
      10 ~ 20 лет
      Se o número for maior que 20, você julga pelo último número tendo como base a linhas acima.
      21 год
      57 лет
      32 года
      40 лет

    7. Um local ou uma pessoa a qual o movimento é direcionado.
    8. Utiliza-se a preposição К.
      Eu estou indo até a minha irmã. Я иду к сестре.
      Um barco está nadando até a costa. Лодка плывёт к берегу.

    9. Movimento ao longo da superfície de um objeto.
    10. Utiliza-se a preposição ПО.
      Eu estou nadando ao longo da água. Я плыву по воде.
      Ela está correndo ao longo da terra. Она бежит по земле.

    11. Formas de comunicação.

    12. Nós conversamos pelo telefone. Мы говорили по телефону.
      Eu ouvi no rádio. Я услышал по радио.
      Eu vi na televisão. Я видел по телевизору.



      Terminações no caso dativo.

      Окончания в дательном падеже.

      Gênero Substantivo Adjetivo
      MASCULINO
      • Terminando em consoante
      • стол → столу

      • Terminando em -ь
      • конь → коню

      • Terminando em vogal
      • папа → папе

      • Raramente terminando em -ий
      • кремний → кремнию
      • Terminando em -ой e -ый
      • большой → большому
        белый → белому
      FEMININO
      • Terminando em -а e -я
      • луна → луне
        свинья → свинье

      • Terminando em -ь
      • ночь → ночи

      • Raramente terminando em -ия
      • станция → станции
      • Terminando em -ая
      • красная → красной

      • Terminando em -яя
      • синяя → синей

      NEUTRO
      • Terminando em -о
      • окно → окну

      • Terminando em -е
      • поле → полю

      • Terminando em -мя
      • время → времени

      • Raramente terminando em -ие
      • знание → знанию
      • Terminando em -ое
      • умное → умному

      • Terminando em -ее
      • длинношеее → длинношеему

      PLURAL
      • Terminando em -и
      • дети → детям

      • Terminando em -ы
      • цветы → цветам
      • Terminando em -ые
      • красивые → красивым

      • Terminando em -ие
      • утренние → утренним

    Dicionário russo

    Português Russo
    abelha пчела
    água-viva медуза
    águia орёл
    andar гулять / погулять
    andorinha ласточка
    anel кольцо
    aranha паук
    areia песок
    árvore дерево
    atum тунец
    bala конфета
    baleia кит
    barata таракан
    barco лодка
    beber пить / выпить
    borboleta бабочка
    caneta ручка
    chaleira чайник
    chuva дождь
    cobra змея
    comer есть / съесть
    cometa комета
    computador компьютер
    coração сердце
    corrente цепь
    coruja сова
    dinheiro деньги
    dragão дракон
    entender понимать / понять
    espaço
    (universo)
    космос
    espelho зеркало
    estrada дорога
    estrela звезда
    farol
    (torre)
    маяк
    fogo огонь
    idioma язык
    ir идти / пойти
    janela окно
    jogo игра
    lápis карандаш
    laranja
    (fruta)
    апельсин
    ler читать / почитать
    lua луна
    mapa карта
    mar море
    mesa стол
    minhoca червяк
    moeda монета
    música музыка
    neve снег
    nuvem облако
    oceano океан
    palavra слово
    pedra камень
    prédio здание
    relógio часы
    rua улица
    sabonete мыло
    sal соль
    sino колокол
    sofa диван
    sol солнце
    sonho мечта
    sopa суп
    sorriso улыбка
    tapete ковёр
    tigre тигр
    travesseiro подушка
    trem поезд
    vela свеча
    vírgula запятая
    xícara чашка

    Utilizando as construções locativas em suaíli

    16 agosto 2013 (07:29:33)
    O suaíli situa as coisas de uma maneira que é muito estranha para falantes dos idiomas europeus modernos. Ele utiliza um sistema de classe de substantivos típico da família bantu para realizar isto (para aqueles que desconhecem isto, deve bastar saber que é como quando os substantivos possuem gêneros, exceto que existem muito mais classes do que os gêneros e que elas são marcadas por um prefixo).

    Um exemplo simples mostra como o suaíli pode utilizar uma preposição, como em um idioma europeu:
    Os donos sentam na outra casa. Wenyewe wanakukaa katika nyumba nyingine.

    “Katika” está sendo utilizado aqui da mesma forma que “na”, e “nyumba” não necessita mudar em nenhuma forma. Esta é a classe N (classe 9) e, portanto, o adjetivo está a modificando.

    Entretanto, se não existe um adjetivo diretamente modificando o objeto da preposição, a forma normal para expressar isto seria com um locativo. O suaíli forma locativos regularmente, ao adicionar um sufixo -ni ao substantivo. Devido a tônica ser na penúltima sílaba como regra (pelo menos no suaíli coloquial), a tônica deve se mover uma sílaba para baixo considerando que a palavra está se tornando muito grande.

    Assim não precisamos mais de um preposição:
    Os donos sentam na casa. Wenyewe wanakukaa nyumbani.

    É assim que vários outros idiomas que declinam os seus substantivos utilizam os locativos; por exemplo, em latim esta frase poderia ser expressada como “Possessores domi sedent.”

    Entretanto, existe um algo que os estudantes de suaíli precisam tomar cuidado. Uma vez que o sufixo –ni for adicionado, a classe original do substantivo que a palavra pertencia é irrelevante. “Nyumba” está na classe N, mas “nyumbani” não está. Agora a classe do substantivo dele depende em qual tipo de locativo ele está.

    O suaíli possui três classes de substantivos para locativos: a classe Pa (classe 16), a classe Ku (classe 17) e a classe Mu (classe 18). Geralmente estes são os prefixos utilizados, entretanto ku- e mu- podem se tornar kw- e mw- antes de uma vogal em certas posições, e mu- pode perder a sua vogal antes de certas raízes de verbos.
    • A classe Pa é para coisas que são definitivamente conhecidas por estar em um local específico.
    • A classe Ku é para coisas que não são conhecidas por estar em um local específico.
    • A classe Mu é para coisas dentro de uma certa outra coisa.

    Isto é útil quando você quer descrever o substantivo que está no locativo, por exemplo, utilizando a partícula “–a”, que significa “de”, "do", "da" e deve concordar com o substantivo a que é possesso.

    Por exemplo, e se você quiser distinguir a casa que os donos estão sentados? Nós talvez utilizaremos “-a kwanza”, que literalmente significa “do começo” e é utilizado para significar “primeiro”.
    Os donos sentam na primeira casa. Wenyewe wanakukaa nyumbani mwa kwanza.

    Aqui, “nyumbani” é considerado de ser da classe Mu porque os donos estão dentro dela. Se eles estivessem indo até ela, eles estariam se movimentando e você não saberia a localização específica deles. Então, "nyumbani” estaria na classe Ku:
    Os donos andaram para a primeira casa. Wenyewe walikwenda nyumbani kwa kwanza.

    É preciso tomar cuidado para não utilizar muito a classe Mu. Nós dizemos “Ela mora no Quênia”, mas um falante de suaíli não consideraria este o uso para alguém verdadeiramente dentro do Quênia e utilizaria a classe Pa ao invés, para dar a ideia de que ela está localizada onde o Quênia é localizado.

    Nos exemplos acima, os donos foram descritos como se estivessem sentados na casa, mas talvez o orador simplesmente sabe que eles estão dentro da casa, mas não sabe se eles estão sentados de fato. É também possível que o orador queira omitir esta informação, porque pode ser irrelevante se os donos estão sentados ou de pé.

    Você pode resolver este problema ao utilizar as classes de substantivos locativos (Pa, Ku e Mu) como prefixos dos verbos, para fazer um locativo como o sujeito de um verbo. Por exemplo:
    Existem donos na casa. Nyumbani mna wenyewe.

    A tradução literal disto seria: Na casa há donos. (“Mna” é o verbo –na, significando “ter”, mais uma forma curta do prefixo mu-.) Esta é a forma mais idiomática e concisa de situar os donos.

    Os locativos do suaíli pode ser difíceis de serem utilizados corretamente e às vezes parecem confusos, mas eles são uma característica interessante do idioma e necessários para as conversas do cotidiano.

    Caso preposicional

    8 agosto 2013 (17:45:08)
    O caso preposicional é o sexto caso do idioma russo, mas é frequentemente aprendido e ensinado antes dos outros casos devido a sua simplicidade relativa.Предложный падеж в русском языке следует шестым, однако его часто изучают первым из-за его относительной простоты.

    Este caso é chamado desta forma porque ele aparece depois de certas preposições, determinando a localização de um objeto. Historicamente, este caso era chamado de locativo.Этот падеж так назван, поскольку он появляется после определенных предлогов, указывающих местоположение объекта в пространстве. Изначально он назывался «местным».



    Pronomes pessoais
    (nominativo)
    Pronomes pessoais
    (preposicional)
    Singular Я Мне
    Ты Тебе
    Он Нём
    Она Ней
    Оно Нём
    Plural Мы Нас
    Вы Вас
    Они Них



    Sem mais delongas, onde devemos utilizar o caso preposicional?Перейдем к делу. В каких же случаях необходимо использовать предложный падеж?

    1. Para descrever o local de uma ação ou um objeto utilizando as preposições В e НА.Чтобы описать местоположение объекта или действия, используя предлоги В и НА.
    2. Ele mora em Moscou. Он живёт в Москве.
      As chaves estão na mesa. Ключи на столе.

    3. Para descrever o objeto da oração ou pensamento utilizando a preposição О/ОБ.Чтобы описать объект предложения или мысли, используя предлог О/ОБ.
    4. Nós estamos falando sobre o vestido azul. Мы говорили о синем платье.
      Eu escrevi sobre o altruísmo. Я написал об альтруизме.
      Filme sobre o espaço. Фильм о космосе.

    5. Para descrever meios de transporte, roupas e instrumentos musicais com verbos relacionados.Чтобы описать передвижение на транспорте, одежду и музыкальные инструменты, употребляя соответствующие глаголы.
    6. Eu cheguei de carro. Я приехал на машине.
      Há uma menina vestindo um casaco de inverno. Там девушка в зимнем пальто.
      Ele toca violão. Он играет на гитаре.



    Terminações no caso preposicional.

    Окончания в предложном падеже.

    Gênero Substantivo Adjetivo
    MASCULINO
    • Terminando em consoante
    • стол → столе

    • Terminando em -ь
    • конь → коне

    • Terminando em vogal
    • папа → папе

    • Raramente terminando em -ий
    • кремний → кремнии
    • Terminando em -ой
    • большой → большом

    • Terminando em -ый
    • белый → белом

    FEMININO
    • Terminando em -а e -я
    • луна → луне
      свинья → свинье

    • Terminando em -ь
    • ночь → ночи

    • Raramente terminando em -ия
    • станция → станции
    • Terminando em -ая
    • красная → красной

    • Terminando em -яя
    • синяя → синей

    NEUTRO
    • Terminando em -о e -е
    • окно → окне
      поле → поле

    • Terminando em -мя
    • время → времени

    • Raramente terminando em -ие
    • знание → знании
    • Terminando em -ое
    • умное → умном

    • Terminando em -ее
    • длинношеее → длинношеем

    PLURAL
    • Terminando em -и
    • дети → детях

    • Terminando em -ы
    • цветы → цветах
    • Terminando em -ые
    • красивые → красивых

    • Terminando em -ие
    • утренние → утренних

    Os gêneros em húngaro

    2 agosto 2013 (22:33:26)

    Não existem gêneros em húngaro. Você já sabe tudo, obrigado por ler, tchau!


     

    Ainda aqui? Bem, então, deixe-me mostrar alguns detalhes. Vamos comparar o húngaro com outros dois idiomas que possuem gêneros de diferentes formas: inglês e francês.

    Em francês, cada substantivo possui um gênero, masculino ou feminino. Por exemplo, casa, alma e rua são femininos (une maison, une âme, une rue), mas dia, cordeiro e ouro são masculinos (un jour, un agneau, un or). Isto requer que todos os artigos estejam concordando com o gênero do substantivo (un – une, le – la) e os atributos mudam as suas terminações ou a forma de concordar (vieux jour – vieille maison). O francês possui um rico vocabulário de pronomes que refletem o gênero dos objetos (il – elle, mon – ma, cet – cette, du – de la) e já que os substantivos comuns são ordenados para serem precedidos por um determinador, você precisa manter o gênero das coisas em sua mente o tempo todo.

    Em inglês, a situação era muito similar (apesar de terem três gêneros, masculino, feminino e neutro) até o décimo terceiro século quando a extinção de gêneros ocorreu no idioma. Somente os pronomes pessoais e possessivos na terceira pessoa do singular (he – she, his – her, him – her) foram mantidos. Alguns substantivos possuem variantes masculinas e femininas, todos referindo-se à coisas vivas: animais como o touro e a vaca (bull – cow), galo e galinha (cock – hen), cavalo e égua (stallion – mare) e profissões como aeromoça ou carteiro (stewardess or mailman). Algumas profissões possuem palavras para ambos os gêneros, como ator e atriz (actor – actress) e garçom e garçonete (waiter – waitress).


     

    O húngaro não possui gêneros. Isto significa existe apenas um pronome, ő, significando ambos ele e ela. O possessivo é övé, significando ambos dele e dela, mas os pronomes possessivos são na maioria dos casos substituídos por sufixos e só existe um para ambos os gêneros: kutyája significando tanto "cachorro dele" e "cachorro dela".

    Desta maneira, o húngaro evita os problemas de gênero do inglês. Em inglês, quando você está se referindo à uma pessoa desconhecida ou um membro de um grupo, você deve escolher formas como “he or she”, “s/he”, “they” (referindo-se à uma única pessoa), “that person” e outros métodos complicados. O húngaro simplesmente diz: ő.

    A pergunta que surge é como distinguir quem é de qual gênero. Na maioria dos casos, nós não precisamos. Por exemplo: “How is Leslie?” “I don’t know, I didn’t see him for a long time.” Você realmente precisa de gênero neste diálogo? Obviamente que não, entretanto, Leslie pode ser um homem ou uma mulher, mas ambas partes conhecem Leslie pessoalmente e sabem que ele é, efetivamente, um homem. Agora vamos reformulá-la. “How is Leslie?” “I don’t know, we didn’t meet for a long time.” Olhe, neste caso, mesmo o inglês não precisa especificar explicitamente o gênero de Leslie.

    O húngaro funciona similarmente. Se alguém não sabe o gênero de Leslie, nós podemos dizer him ou her de diversas maneiras: há palavras como férfi (homem), nő (mulher), fiú (menino), lány (menina), mas se todos sabem o gênero ou este não é importante, nós não exigimos a menção de sua masculinidade repetidamente. E há uma palavra adicional, ember, que significa o mesmo que homo do latim e do esperanto: ser humano, não importanto qual é o gênero ou qual é a idade, adulto ou criança, qualquer pessoa.

    A situação é um pouco mais difícil quando se está traduzindo um texto de um idioma onde um único pronome é o suficiente para distinguir entre duas pessoas, como o inglês.

    She looked at him, her eyes wandering along his body. “Tie me”, she said in a soft voice, “tie me strongly and do anything you want.” He nodded, took a strong rope and tied her to the bed, and he did what he wanted: he went off to the pub.

    Bem, é impossível traduzir isto para húngaro usando somente pronomes para identificar os personagens. Assim como em inglês quando todos são do mesmo gênero.

    She told her to come in, so she went in to her office and sat down. She wanted to discuss her daughter’s wedding with her. She said she would like a big wedding with at least two hundred guests but she prefers a small one, with only the members of the family. But they asked her sister, too, and she said she doesn’t know what does she want really, she must discuss it with her.

    Você entende uma única palavra disto? Eu também não. Ela foi no escritório de alguém ou para o dela? Quem queria discutir o casamento, a filha de quem que era, e com quem ela queria falar, com a outra mulher ou com a filha mesmo? A irmã de quem é a irmã? Da noiva, da mãe ou da terceira mulher? Quem não sabe o que ela (ela mesma ou outra alguém?) realmente quer?

    Então, chamar pessoas somente pelos pronomes pessoais só funciona em histórias de amor, onde somente um homem e uma mulher estão presentes. Um garçom ligando para um quarto de hotel, uma visita de um parente ou até mesmo um cachorrinho arruinariam a história inteira, deixando o leitor em dúvida de quem beijou quem.


     

    Existe um grande problema em inglês sobre as profissões: devemos continuar dizendo chairman, quando nos referimos ao Mr. Doe ou é melhor dizer chairperson? E palavras como mankind? Devemos utilizar personkind ao invés, não é?

    Os húngaros possuem um problema similar, só que funciona um pouco diferente. Mankind, por exemplo, é emberiség em húngaro, criada similarmente a palavra para humanidade. Portanto esta palavra não é um problema. Mas há um número suficiente delas.


     

    Vamos começar com Mr., Mrs. e Miss. Em inglês, o problema aflora com os dois títulos femeninos, referindo-se ao estado estado civil das damas, enquanto o estado civil dos cavalheiros é irrelevante. Este problema conduziu à reinvenção da velha forma esquecida, Ms.

    Em húngaro, Mrs. e Miss em si são o suficiente para gerar problemas. Simplesmente não há uma forma correta para charar damas polidamente.

    Este não é um problema velho. Por séculos, nós tinhamos formas como:

    Kovács úr – Mr. Kovács;

    Kovácsné – Mrs. Kovács;

    Kovács kisasszony – Miss Kovács.

    Mas estas eram utilizadas somente por pessoas de classe baixa. Para pessoas da classe alta, você tinha que adicionar um título honorífico dependendo de sua classificação. Existiam vários deles e você tinha que saber a classificação da pessoa com quem você estava falando e o título apropriado para aquela classificação.

    A partir de 1949, o regime comunista introduziu a forma geral de abordagem: elvtárs para os homens e elvtársnő para as mulheres. Isto significa literalmente “par de princípios (mulher)”. Este se tornou rapidamente o termo oficial, utilizado somente por e entre membros proeminentes do partido comunista. A forma Kovács úr foi logo restabelecida não oficialmente e depois da queda do regime comunista em 1989, ela se tornou o único termo polido para um homem adulto. Os títulos honoríficos não foram restabelicidos.

    Para as damas, isto aconteceu diferentemente. Por séculos, as mulheres eram obrigadas a utilizar o sobrenome do marido com o casamento, acrescentando um sufixo -né: se Kovács Péter e Szabó Mária cassassem, ele se tornaria Kovács Péterné, ou abreviando, Kovácsné, como mostrado acima. (Lembrando que os húngaros utilizam o sobrenome na frente do nome.) Isto foi exatamente o mesmo com Mrs. Peter Smith ou Mrs. Smith em inglês, mas há uma diferença: em inglês, ela seria permitida de se tornar Mrs. Mary Smith também. Em húngaro, isto era oficialmente proibido. Perto de 1960, algumas atrizes famosas começaram a manter os seus nomes de donzelas, porque elas se tornaram famosas com estes nomes e conquistaram o direito de mantê-los oficialmente. A maioria das damas que casavam nestes tempos ou mantinham o nome de donzelas, sem marcas de estado civil (Szabó Mária), ou pegavam o sobrenome do marido delas sem o -né (Kovács Mária), às vezes adicionando o próprio sobrenome delas (Kovács-Szabó Mária). A forma Kovács Péterné está se tornando antiquada.

    Mas estas mudanças arruinaram a maneira antiga de chamar as damas e nenhuma nova foi inventada. Hoje em dia, se você quer chamar uma mulher educadamente, sabendo o nome completo dela, você está em apuros.

    a) Se o nome dela é Kovács Péterné, esta é uma abordagem inapropriada para ela. Você deve encurtar o nome para Kovácsné, mas isto só é aceitável se a classificação social dela for baixa. Por exemplo, a empregada deve ser chamada de Kovácsné, mas chamar a diretora executiva desta forma é muito rude.

    b) Se o nome não contém o sufixo -né, mas ela tem uma profissão ou título apreciado, você deve abrangê-la pelo título dela, sem o nome. Estes incluem: doktornő (doutora), tanárnő (professora), igazgatónő (diretora), művésznő (artista – para atrizes, compositoras, dançarinas etc.) e para classificações mais altas: professzorasszony (professora universitária), miniszterasszony (ministra [membra do gabinete]), képviselő asszony (representante). Quando se remeter a ela, você adiciona estes título honoríficos depois do sobrenome dela.

    c) Se o nome dela não conter o sufixo -né e ela não tiver um título, você está sem sorte. Não existe uma forma polida aceitável. Antigamente exista a palavra asszonyom (madame – possessivo da primeira pessoa do singular de asszony, mulher casada), mas ela está desatualizada agora, talvez muitas mulheres não estão casadas. A forma mais nova é hölgyem (possessivo da primeira pessoa do singular de hölgy, dama), mas eu não gosto desta, é muito isolada. Eu posso recomendar para endereçar somente à damas adultos mais novas. Para as mais velhas, o desatualizado asszonyom talvez ainda seja melhor.

    Mas ambos asszonyom e hölgyem são utilizadas sem o nome da mulher. Se você souber o nome dela, utilizando quaisquer destes evocam uma sensação de que você esqueceu o nome dela…

     

    Matéria original por Láng Attila.

    Polissemia da palavra «давай»

    29 julho 2013 (18:07:41)


    Давать Дать


    É um verbo russo regular que significa “dar”. Mas em russo, ele é usado em diferentes contextos e expressões, que podem confundir os estrangeiros.

    Claro, o verbo é usado em seu significado original:

    Она дала ему конфету. - Ela deu uma bala para ele.
    Mas a forma imperativa do aspecto imperfeito do verbo – Давай (-те) – possui vários usos diferentes.

    1. Pode significar «Vamos» ou «Permita-me»



    Давай
    кушать! – Vamos comer!
    É utilizado desta forma quando você quer fazer algo com outra pessoa, a quem você está se direcionando.
    Давайте смотреть фильм! – Vamos assistir o filme!
    Utilizado desta forma quando você quer fazer algo com um grupo de pessoas e você está se direcionando a eles.
    Давай я сделаю! – Permita-me fazer isto!
    Sempre usado desta forma quando se refere à “deixe-me”, "permita-se".

    2. «Давай» pode ser utilizado como uma palavra motivacional, quando você quer torcer ou apressar alguém.



    Давай, давай! – Vai, vai!


    3. «Давай» pode significar «OK», quando uma pessoa oferece fazer algo.

     

    - Я хочу купить мороженое
    - Давай!

    - Eu quero comprar um sorvete.
    - OK. / Vá em frente.

      Não utilizar quando você for solicitado para fazer algo:

    - Помой посуду.
    -
    Давай! - Хорошо!

    - Lave as louças!
    - OK
    .




    4. Utilizamos «Давай» para dizer «Tchau» ou para finalizar uma conversa telefônica.

     

    - Увидимся! Пока!
    -
    Давай!

    - Até mais! Tchau!
    - Tchau, tchau!

     
    Outras formas do verbo também podem ser utilizadas de diversas maneiras 


    5. Quando no futuro e com aspecto perfectivo, pode representar uma ameaça ou um aviso.



     
    Я тебе дам! – Eu vou te “dar”, que tecnicamente significa “Não faça isto, ou vou te dar um murro”.

    6. Utilizamos a palavra «Давать» para descrever a idade de uma pessoa.



    Normalmente utilizamos o caso dativo para isso, mas se queremos expressar incerteza, podemos dizer:

    - Я дам тебе 20 лет.
    - Тебе 30 лет? Я бы дал тебе 20!

    - Eu acho que você tem 20 anos.
    - Você tem 30 anos? Parece que você tem 20!

     

    7. É amplamente utilizado para descrever uma situação onde uma mulher concorda em ter uma relação sexual.




    Она ему наконец-таки дала.

    Ela finalmente “deu” para ele.

     

    8. Utilizado da mesma maneira que “vender”


    Там дают книги.

    Eles vendem livros ali.




    9. Conjugado para a segunda pessoa, o verbo é utilizado em slogans e em lemas.




    Даёшь революцию!
    Даёшь мир!

    Nos dê uma revolução!

    Nos dê paz!




    EXPRESSÕES COM O VERBO


    Algumas expressões com este verbo são utilizadas todos os dias e pode ser muito interessante que vocês conheçam.

    1. Дать слово (lit. Dar a palavra)
    Prometer, jurar. 

    2. Ну ты даёшь! (lit. Você está dando!)
    Utilizado quando uma pessoa te surpreende.

    3. Дай бог! (lit. Deus dá!)
    Está é utilizada quando você espera por algo, ou espera algo acontecer.

    4. Дать дуба (lit. Dar carvalho)
    Morrer.


    Matéria original por Денис Бирюков.

    _______________________

    Páginas: « 1 2 3 » »» Leia desde o início